fetti blog

Ha tudod ki vagy többet tudsz mint a legtöbb ember

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Talán jobban jártunk, amikor kevesebbet gondolkodtunk és többet csókolóztunk. Az érettségivel éretlenné válunk az igaz szerelemre? A szívügyek terén a középiskola lenne a mérvadó?

Miért mindig a nő érzi úgy, hogy csalódik a férfiban? (...) Mi van, ha erről nem a férfiak tehetnek? Ha egy bizonyos kor és bizonyos számú kapcsolat után még mindig egy helyben toporgunk, míg az exbarátunk már hegyen-völgyön túl jár? Lehet, hogy a probléma forrása nem ő, sőt nem az azelőtti és nem is az azelőtti barátunk, hanem bármilyen fájdalmas is kimondani, a hiba önmagunkban keresendő?

A zen oktatóm azt is mondta, hogy az igazi boldogsághoz vezető egyetlen út az, ha a pillanatban élsz, és nem aggódsz a jövő miatt. Mondanom sem kell, hogy szegényen és magányosan halt meg.

Ha egy ideális pasit akarok, nincs más dolgom, mint megszülni?

Egy szakítás után bizonyos utcák, helyszínek, sőt egyes napszakok is tabunak számítanak. A város érzelmi aknákkal teli, elhagyott csatatérré válik, nagyon kell vigyázni, hová lépsz, mert könnyen miszlikbe szaggathatod magad.

Mi. Egy négyórás beszélgetés röpke 5 percnek tűnik, pár külön töltött nap több hétnek. Itt az ideje, hogy Einstein relativitáselméletét új módon értelmezzük, méghozzá az eszeveszett szerelem nevű tézissel kiegészítve.

Minden párnak megvannak a saját szabályai.

Élvezem a fekete-fehér filmeket, de megnyugtató a tudat, hogy egy párkapcsolatba sokkal több szín belefér.

Piszok egy helyzet volt. Feltártam az érzéseimet, és nem vettem észre, hogy teljesen magamra maradtam velük.

Ha párkapcsolatokról van szó, senkire se vessünk mindjárt követ vagy dinnyét, mert az ember sohasem tudhatja. Vannak, akik révbe érnek, vannak, akik kiegyeznek azzal, ami van, és vannak, akik addig keresnek, míg rá nem találnak a pillangókra.

Mit fogunk tenni az életünkkel? Bárokban ücsörgünk, lapozgatjuk a Cosmopolitan-eket és nyolcvanévesen rájövünk, hogy egy idegennel alszunk évtizedek óta?

Ha az ember valakivel együtt jár, akkor az adott idő felét arra fordítja, hogy túl legyen rajta.

Ha férfiakról van szó, miért borul sötétség az agyunkra, amikor épp ilyenkor igyekszünk világosan látni?

Vannak párok, akiknek előbb nemet kell mondani, hogy utóbb ki merjék mondani az igent.

Bárhová is utazunk, bármilyen messze is menekülünk, a múltunk elől nem szökhetünk meg.

Egyes tudósok szerint, ha egy nő lefekszik valakivel, a teste olyan vegyi anyagot termel, amely érzelmi kötődést alakít ki benne. Talán ez az anyag tehet azokról a rémisztő kérdésekről, amelyek elárasztják az agyunkat egyetlen légyott után.

Egyesek szerint egy lány viszonya az apjához meghatározza az összes többi későbbi, férfiakhoz fűződő kapcsolatát.

Ha túl könnyű a préda, az rögtön gyanús. Csak akkor vesszük komolyan, ha kellően komplikált?

Ha a férfiak tesznek üres gesztusokat, azt általában romantikusnak tartják, ha a nők tesznek ilyesmit, őket kétségbeesettnek vagy lelki sérültnek hiszik.

Egy pasi olyan, mint egy keresztrejtvény a New York Times-ban: idegesítő, bonyolult és megfejthetetlen.

Nem tartozol nekem szerelemmel, de remélem lesz bátorságod előrelépni, és elfogadni az én szerelmemet.

Aznap este a reményről elmélkedtem. Talán butaság optimistának lenni. Talán a pesszimizmus olyan, mint a hidratáló krém. Nap mint nap használnunk kell, különben hogy állunk talpra, ha a valóság szétzúz mindent, amiben hittünk? És a szerelem, bárki bármit is mond, nem mindenható. A remény olyan drog, amiről le kell szoknunk, vagy ezt tart életben minket? Mi rossz van abban, ha bizakodunk?

Azt mondják, észrevétlenül nem is érdemes élni. De mi van, ha az észrevételezés az életünk?

Az életben tényleg a család a legfontosabb. Vannak napok, amikor imádjuk őket, máskor szeretnénk titkos árvák lenni, de végül is ők azok, akikhez mindig hazatalálhatsz.

A szerelmi kapcsolatokban finom vonal húzódik a gyönyör és a gyötrelem között. Igazság szerint közkedvelt hiedelem, hogy a gyötrelem nélküli kapcsolat értelmetlen. Egyeseknek a fájdalom növekedést is jelent. De honnan tudjuk, hogy hol végződik a növekvő fájdalom és hol megy át gyötrő fájdalomba? Mazochisták vagy optimisták vagyunk, ha továbbmegyünk ezen a vékony vonalon? És ha már kapcsolatról van szó: honnan tudjuk, hogy mikor elég az elég?

Azért, hogy egyszer a miénk legyen a Jackpot, talán már ma el kell kezdenünk játszani.

A legizgalmasabb, legkihívóbb és legjelentősebb kapcsolat az összes közül, az egyetlen, amikor rátalálsz önmagadra. És ha találsz valakit, aki szeret, nos, az az érzés, csak egyszerűen különleges.

Bevallom, csábító álmodozni a tökéletes főnökről, a tökéletes szülőről vagy a tökéletes ruháról, de talán a legjobb, amit tehetünk, hogy nem szállunk ki, megbecsüljük, amink van, és kiegészítőkkel dobjuk fel a ruhatárunkat.

Sebesen tért vissza a múltam, és túl lassan tartott hazafelé a jövőm.

Lehet, hogy a tévedéseink határozzák meg a sorsunkat. Ha nem hibáznánk, mi alakítaná az életünket? Ha sose térnénk le az útról, talán sose lennénk szerelmesek, nem lennének gyerekeink, és nem lennénk azok, akik vagyunk.

Szerintem a Valentin-nap az oka. Üdvözlőkártyák százain díszeleg a felirat: te vagy az igazi. Vajon hány száz késő éjszakai telefonhívást bonyolítottak le kizárólag emiatt? És nem csak a szerelem terén van ez így, úgy tűnik, mindenhol azt az egyet keressük, ami az életünket teljessé teszi. Az a munka, az a lehetőség, az a család. Meddig keressük azt az egyet? Az igazit?

Egész éjjel fent voltam, és a hitbe vetett hitemet elemezgettem. Lehet, hogy kezdettől fogva nem hittem kettőnkben? Nem hittem, hogy közel enged magához, hogy egyszer azt mondja: szeretlek? Miután elment, egy héten át sírtam, aztán mégis rátaláltam a hitre, a saját magamba vetett hitemre. Hittem, hogy egy nap találkozom valakivel, aki biztos lesz benne, hogy én vagyok számára az igazi.

Tény, hogy néha nehéz egy szingli nő cipőjében járni. Ezért is van néha szükségünk különleges cipőkre, hogy egy kicsit megkönnyítsük a lépteinket.

A világ elvárja, hogy a valóságban éljünk. De mi történik, ha a valóság nem jelent mást, mint fájdalmat vagy félelmet? Sokszor tagadással védekezünk, hogy túléljük a rossz időket. Miért baj ez? A valóság talán az, hogy szükségünk van a tagadásra.

Rengeteg út van és rengeteg zsákutca. Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés. Megyünk az úton, ami adatott, és néha megesik, hogy az ember lánya egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be. Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna ha... Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni. Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat.

Aznap az emberi kapcsolatokról elmélkedtem. Vannak olyanok, amelyek új távlatokat nyitnak meg; olyanok, melyeket megszoktunk és szeretünk; aztán, amik egy csomó kérdést vetnek fel. Vannak, amelyek váratlan fordulatot vesznek; és vannak, amelyek messze visznek onnan, ahonnan indultunk. Sőt, olyanok is, amelyek visszahoznak. De mind közül a legizgalmasabb és legfontosabb az, amit saját magunkkal tartunk fenn.

Lehet, hogy minden férfi drog, kortól függetlenül. Néha mélyre süllyedsz miattuk, néha a felhők fölé emelnek.